A SZERETETHÍD VERSE

Írta :                                              POCOK

A nyitórendezvényen előadta:  TÚRÓ VANDA

                                                Szolnoki Szolgáltatási Szakközép- és Szakiskola

                                                Egészségügyi Tagintézmény tanulója

Lásd

Ha ablakból nézed a kinti világot

Láthatsz fát,bokrot és sok csodás virágot.

Embertársakat,Kik folyton rohannak,

S nem hagynak időt a kedves szép szavaknak.

Láthatsz férfit,busz után szaladni,

Gyermeket önfeledten,boldogan kacagni.

Hajléktalan bácsit kenyeret kérni,

Fiúkat s lányokat naplementét nézni.

Arcokat,kezeket ránctól borítva,

Szíveket,lelkeket bánattól szorítva.

Csodaszép szemeket könnyesen,fáradtan,

Idős nénikét,ki botjával jár,lassan.

Mi a közös bennük?Hisz mindegyikük más.

Nem is kell szemüveg.Egyszerűen csak láss!
Mert az üvegen át megcsillan a nap,

S így lelked is új erőre kap.

Ha egyszer kilépsz az ablakon túlra,

Arra a boldog,mégis keskeny útra,

Hol az „adni jó”-ban társ lehetsz

És velünk együtt így Tehetsz!

Nem kell erre egy életen át várni,

Tegyél,mi szívedből jön.Bármit!
Adj,segíts,ölelj,szeress,

Célod van már!Hát dalolj,nevess!

Mi is így teszünk már régen

(fel is van írva)
De nem itt,hanem fent az Égben!
Ezt ígérte nekünk a SZERETET

KI minket önként,s egyformán Szeretett.

Hát adjunk,szeressünk mind mind

Jó Szívvel

S így evezzünk a „Célig Együtt sok kézzel!”

                                                                                                         Pocok, 2013.május